Gemini blogja

Kicsit furcsa úgy karácsonyozni, hogy csak mi tartjuk az egész országban...és karácsonyfadíszítés közben e-mailek érkeznek, telefonok csörögnek, meló van...de csak készen lett az a fa pénteken, 16-án fél 3-ra, ajándékokat gyorsan bedobálom alá... Igaz 15 perccel előtte még hisztérikusan férjemre telefonáltam: "Most azonnal muszáj otthagynod a Civil Karácsony-t, ahol éppen vagy, gyere gyorsan haza, mert 20 perc múlva az oviban kell lennünk, a fára még nem raktam fel az égőket, a lakás úgy néz ki, mit egy raktár, mindenhol dobozok és újságpapírok, segítség!"

Nemsokára belépünk három lányunkkal a lakásba, a forgatókönyv szerint a háttérben a "Mennyből az angyal" szól a számítógépről, a sötétben a karácsonyfa teljes díszkivilágításban csillog-villog, lányok magas fejhangon sipítoznak, én csatlakozom...teljes az öröm. A nagykedvenc a rózsaszín mikrofon és a három furulya: egy gyerek énekel, kettő furulyán játszik, szomszédok örülnek.

Másnap szombaton Disney On Ice-ra van jegyünk a Papp László Sportarénába. Végre elég nagyok az előadáshoz, két éve voltunk először, akkor 40 percig bírták... Csenge többször hangosan felkiált mellettem, mikor a közvetlen közelünkben siklik el Csipkerózsika, vagy Ariel: "Jaj, de szép!" Odáig vannak a látványtól és lelkesen integetnek a hercegnőknek. Cukik.

Vasárnap délelőtt karácsonyi kézműves foglalkozás gitárzenével, furulyaszóval, hazaugrunk, 3 óra pihenő, délután újabb karácsonyi parti a szomszédban ugrálóvárral, arcfestéssel, sok gyerekkel - nincs is többre szükségük. Pörgős és aktív a hétvége, mint mindig.

Sosincs időm írni: napközben munka ezerrel, délután különórák, 3 gyermek+háztartás együttes tennivalói, hétvégén sosem vagyunk itthon, egyik programból esünk a másikba. Igyekszem még karácsony előtt belezsúfolni a nem létező szabad időmbe egy rövid összefoglalót arról, hol jártunk, mit láttunk szeptember óta...habár erre már most, ahogy leírom kevés esélyt látok.

Mihozzánk ugyanis december 16-án, azaz jövő pénteken érkezik a Jézuska, mert pár nappal később Tokajba indulunk és nem akartam kihagyni az itthoni karácsonyozást...a következő hét négy napjának tennivalóinak listája pedig elég hosszú - karácsony előtti végső hajrá.

Rövid képes összefoglaló a tegnapi napról - falfestés szomszédokkal, barátokkal.

Munkánkból adódóan minden helyi programról első kézből értesülünk (főleg, ha mi szervezzük), így naptárunk meglehetősen kaotikus hatást nyújt a rengeteg bejegyzéssel.

Közös adventi koszorú készítésen vettünk részt két héttel ezelőtt a szomszéd iskolában - ha a gyerekek megunták a pepecselést, elvonultak egy félreeső sarokba játszani, míg a szülők befejezték a koszorúkat.
Mikor elkészültünk, lányaim nem győztek beugrálni a villanó vakuk elé, mindenkinek büszkén mutogatták alkotásunkat. :-)

Mikor először hallottuk Hangától azt a mondatot: "Éhes vagyok!", megrökönyödve pillantottunk rá férjemmel...mikor elhaló hangon azt motyogta, "Álmos vagyok!, tovább nőtt döbbenetünk. A mi házunk tájékán ilyen még el nem hangzott az "első eresztés" szájából. Az étellel mindig kergetni kellett őket, aludni sosem akartak. Ez a mai napig így is maradt.

Bugink imád enni, olyan élvezettel teszi, hogy az ember megkívánja a szájából a falatot. Korán fekszik...és legnagyobb bánatomra korán is kel. Testvéreivel tökéletesen beosztják szüleik idejét. Ajsa és Csenge 11-ig kuruttyol az ágyában szuszogó Hangánk tőszomszédságában, Bugi reggel bepótolja az esti lemaradást és minden hétvégén 7-kor felkukorékolja kis családját.

Halottak napja alkalmából elkéredzkedtem lányaimtól (na és persze férjemtől) 2 napra. Az utolsó napokban 10 percenként kellett újra és újra lebeszélnem elmenetelemet, mivel Ajsa csak nehezen ment bele elutazásomba. 
Az elindulás pillanata: gyorsan összeütöttem még egy paradicsomlevest, bedobtam őket a kádba, megyek be hozzájuk a fürdőszobába búcsúzni. Ajsa és Csenge nagyvonalúan bólint, mehetek, Hanga lényegretörően csak ennyit kérdez: "Akkor a levest apa fejezi be?"
Megnyugtatom: "A leves már kész." Csak hogy tudjam, hol állok a fontossági sorrendben...

Férjem hozza ma hazafelé mindhárom csemetét, fáradtan megjegyzi: "Na lányok, menjünk most már aludni, nagyon álmos vagyok!"
Hangám riadtan ránéz: "De előtte eszünk, ugye?" Megzabálom.

Júliusban Hangicsekünk elballagott a bölcsiből. Voltam már karácsonyi ünnepségen korábban, ahol Hanga azonnal elsírta magát, ahogy kiszúrt a tömegben, majd a karomba omlott (tisztára, mint az anyja ovis korában)...így a ballagásnál aggódva vártam férjemmel, hogy fog reagálni, ha észrevesz minket. Nyílik egy ajtó, libasorban, kézen fogva, énekelve érkezik a gyerekhad, szülők élénk vakuzásba, videózásba kezdenek, mintha nem lenne eléggé félelmetes a 3 éves csöppségeknek a tömegmassza, amit képezünk...

Hanga széles vigyorral énekel, közben körbejártatja tekintetét, minket keres, észrevesz, pillantása tovasiklik, dagad a melle a büszkeségtől. Férjemmel egymásra nézünk: "Lát minket, vagy most mi van?" Lát...és büszke magára...hogy ő most milyen ügyes...és fülig ér a szája.
A ballagást megelőző hónapok bölcsis nehézségei és a napi rendszeres reggeli sírások után meglep minket felszabadultsága. Érzi, hogy valami nagy dolog van készülőben..."én leszek az óvónéni gyöngyvirága..." - énekli.

"Megvajazom, megzsírozom, tessék, tessék neked adom!"

Óvatos felpislantás

1.nap: bekísérem Hangát, persze el nem távolodhatok 2 cm-re sem, nem mer leülni a reggelizőasztalhoz, csak ha a közvetlen közelében nyomorgok egy kisszéken, egy pillanatra sem fordít nekem hátat, nehogy lelépjek. Bízom benne, hogy már elég idős és érett a tiszta beszédhez, ezért megnyugtatom: "Hanga, csak akkor megyek el, ha Te elengedsz."
Láthatóan ettől megnyugszik. 1 óra elteltével bepróbálkozom: "Hanga, kimehetek a boltba reggelit venni?" Hosszú töprengés után elenged, de azért aggódva pislog. Kimegyek, semmi sírás, utánam rohanás. Eredetileg tényleg csak reggeliért ugranék ki, de mikor visszatérek, óvónéni széles karmozdulatokkal kihesseget, mielőtt Bugi észrevenne .
"Anyuka, Hanga teljesen jól elvan, mindjárt kimegyünk az udvarra játszani, jöjjön vissza ebéd után."

2.nap: bemegyek vele a csoportszobába, reggelinél még alig mer felpislantani, engem les...eltelik 40 perc, "Hanga, csak akkor megyek ki, ha kiengedsz..." Bugi 10 percig morfondírozik a dolgon, majd félig aggodalmas, félig büszke pillantással engedélyezi távozásomat...semmi sírás.

3.nap még bekísérem 20 percre, aznap már bent alszik...

4.nap férjem viszi reggel és leesett állal figyeli, hogy lánya szinte hátra sem néz és már be is rohan játszani...erre a gördülékeny kezdésre egyikünk sem számított.

Bent felszabadult és vidám, (ezt bizonyítja a rengeteg kék-zöld folt, amelyekkel naponta hazatér...állandóan esik-vágódik nagy lelkesedésében) reggelente alig várja, hogy bemehessen végre, sugárzik róla a büszkeség, hogy immáron ő is a "nagy óvodások" körébe tartozik.

Egy hete Hanga ismét úgy kelt, hogy nem tudott lábra állni. (2 és fél éve egyik reggel összecsuklott, egy sima náthás-köhögős vírus izületi gyulladást okozott)
13.00: ügyeletes gyerekorvos - 1 óra várakozás. Továbbküld az Örs gyerekrendelőjébe - ide hiába jöttünk, péntek délután már nincs itt senki, ügyelet van, ma a Bethesda a soros. Péntek délutáni dugó, kórház keresése...ekkor már fél 4-nél járunk és még nem történt semmi.
Férjem 15.30-tól 21.00-ig ül Hangával a Bethesdában. Hanga továbbra sem tud lábra állni és mivel ezt egyszerű sportsérüléstől kezdve víruson át a kullancscsípésig bármi okozhatja, teljes kivizsgálás következik: röntgen, ultrahang, vérvétel, vizeletvizsgálat...eredmény este 8 utánra várható. Végül 9-kor hazaengedik őket, a vizsgálati eredmények nem mutatnak ki semmit.
Előző nap ugrált a kanapéról, valószínűleg az okozta a sérülést...2 nap elteltével Bugi ismét szalad.

Elképesztően temperamentumos gyerek, tele energiával, őserővel. A zene és a tánc a mindene, állandóan ropná...az első napon, amikor összecsuklott a fájdalomtól és nem bírt lábra állni, elég hamar feltalálta magát és a fenekén csúszva szelte át a lakást. Majd bekapcsolta a zenélő koalamacit és ülve, kezét lóbálva, széles vigyorral táncolni kezdett.
Minden mozdulatát figyelni kell: ha a földön hever egy doboz, azon biztos átesik, ha halad, folyamatosan hátrafelé fordul és nekimegy az első oszlopnak, ha futni kezd egy lejtőn lefelé, már lelki szemeim előtt látom, hogy lehorzsolt térddel megyünk haza.
A karjaiban iszonyú erő van: már 1 évesen megtartotta magát függeszkedésben, ha felpakoltuk a mászókára a játszótéren...jelenleg vastagabb a bokája és csuklója, mint két törékeny nővérének.

Bugi grimaszol az őt fotózó nővérkéknek

Az óvodakezdés hetén elindult az úszásoktatás is. Tavaly már jártak a nagyok az ovis csoportukkal, de idén úszóiskolát és ezzel együtt oktatót váltottunk. A helyszín szerencsére ugyanaz, az uszoda a házunk mögötti utcában található.
3 éves kortól foglalkoznak gyerekekkel, így Hanga bugi is együtt járhat nővéreivel, hetente kétszer. Az elején egy nagy bulinak fogták fel a dolgot (hárman együtt egy medencében), most már valamelyest lecsillapodtak és viselkednek...az oktató és az én idegrendszerem legnagyobb örömére.
Múlt héten legnagyobb megdöbbenésemre azt látom, hogy Ajsa és Csenge lebeg a vízen...egyik pillanatban egyszer csak ráéreztek az ízére és (igaz kutyaúszásban), de úsztak a víz tetején...mindez teljesen az alapoktól, a vízhez szoktatástól indulva, másfél hónap után.

A heti két úszás mellett szintén hetente kétszer zeneoviba járnak, ami egyfajta zeneiskola előkészítő ovisok számára. Célja a zene megszerettetése a gyerekekkel, zenei készség fejlesztése, és jól jöhet, ha a csemete később szeretne megtanulni valamilyen hangszeren játszani. Hanga él-hal a zenéért, Ajsa, Csenge is élvezi és ugyebár van egy porosodó zongoránk, amin sosincs időm játszani...

Ikerlánykáim jártak tavaly néptáncra az ovin belül, ezt idén is folytatják, péntekenként szintén óvodai oktatásidő alatt hittanra viszik mindhárom csemetémet. Ezenkívül lehetőség van még sakkoktatásra is, amit persze egy 5 éves gyerek színvonalán, játékosan kell elképzelni, a foglakozások a logikus gondolkodás képességét fejlesztik. Sokan járnak a csoporttársaik közül is, de egyelőre még nem látom rajtuk, hogy képesek lennének 5 percig egy helyben ülni és koncentrálni, úgyhogy talán ezt majd jövőre próbáljuk ki.
És ha valaki azt hinné, hogy a különfoglalkozások merítenék kiapadhatatlan energiájukat, nagyon téved. :-) Este 8-kor ágyba kerülnek, de tegnap még fél 12-kor ki kellett őket osztani, hogy most már elég legyen a bulizásból és aludjanak végre...