Gemini blogja

Idén Karácsonykor nálunk minden a Jézuska körül forog. A karácsony eredetének története nagyon megragadta  a fantáziájukat - szüntelenül kérdezgetnek, érdeklődnek, a kapott információk alapján történeteket játszanak el. 
A lefekvés az utóbbi időkben úgy néz ki , hogy fél 9 körül ágyba kerülnek...majd 11-ig buliznak...hétköznap is. Telepakolják az ágyaikat annyi játékkal, hogy mozdulni se tudnak...majd minden plüss életre kel és csacsog...én meg negyvenszer rohangálok be a "Most már aztán elég legyen és alvás!" kezdetű elcsépelt és hiábavaló felkiáltásommal.

A minap berohantam és a következő kép fogadott: Jézuska békésen alszik sárga kádból készült jászolában, fejénél angyalok serege zenél, miközben rózsaszín állatok kisebb hada lesi szuszogását. Hát menten elolvadok.

És a büszke alkotópáros

Másfél hete karácsonyi dalokat kántálnak és olyan kérdésekkel bombázzák az embert: "Hogyhogy Jézusnak két apja volt?" Elég korán megragadták a lényeget: kedvenc daluk, a Mennyből az angyal második versszaka így kezdődik: "Istennek fia, ki ma született jászolban, jászolban...", az ovi előtti betlehemi jászolban József és Mária ücsörög - akkor itt valami ugyebár nem stimmel...

Tokajban, miután élő betlehemes játékot néztek meg a nagyszülőkkel, napokig pásztoroknak öltöztek be: hátukra terítették a fotelt védő bárányszőrt és cipőskanalat ragadtak kezükbe.

Nagyiékhoz érkezésünk másnapján átugrottunk férjemmel Sárospatakra 2 napra - ez volt az első alkalom 6 éve, hogy kettesben töltöttünk ennyi időt. A főpróba jól sikerült, lányaim első szava ez volt, mikor viszontláttuk őket: "De mi 10 napra engedtünk el titeket!"

Az elmaradhatatlan pincelátogatás Nagyapáéknál és hercegnők feletti örvendezés a karácsonyfa mellett

Az esetek többségében, ha benyitok lánykáimhoz az itthoni gyerekszobába, miközben édesdeden szuszognak, a következő látvány fogad: Ajsa és Csenge ugyanabba az irányba fordulva, szinte pontról pontra megegyező pózban fekszik...ugyanazon lábuk, karjuk behajlítva, hihetetlen látvány. Mindeközben Hanga bugink szétcsapott kezekkel, lábakkal, hortyog az ellenkező irányban.
Tokajban egy nagy ágyban alszanak mindhárman, ilyenkor a cukiságok cukiságával találkozhat az ember, ha benéz hozzájuk: az ikrek, mint összegömbölyödött kismacskák hortyognak egymás karjaiban. :-)

Kicsit furcsa úgy karácsonyozni, hogy csak mi tartjuk az egész országban...és karácsonyfadíszítés közben e-mailek érkeznek, telefonok csörögnek, meló van...de csak készen lett az a fa pénteken, 16-án fél 3-ra, ajándékokat gyorsan bedobálom alá... Igaz 15 perccel előtte még hisztérikusan férjemre telefonáltam: "Most azonnal muszáj otthagynod a Civil Karácsony-t, ahol éppen vagy, gyere gyorsan haza, mert 20 perc múlva az oviban kell lennünk, a fára még nem raktam fel az égőket, a lakás úgy néz ki, mit egy raktár, mindenhol dobozok és újságpapírok, segítség!"

Nemsokára belépünk három lányunkkal a lakásba, a forgatókönyv szerint a háttérben a "Mennyből az angyal" szól a számítógépről, a sötétben a karácsonyfa teljes díszkivilágításban csillog-villog, lányok magas fejhangon sipítoznak, én csatlakozom...teljes az öröm. A nagykedvenc a rózsaszín mikrofon és a három furulya: egy gyerek énekel, kettő furulyán játszik, szomszédok örülnek.

Másnap szombaton Disney On Ice-ra van jegyünk a Papp László Sportarénába. Végre elég nagyok az előadáshoz, két éve voltunk először, akkor 40 percig bírták... Csenge többször hangosan felkiált mellettem, mikor a közvetlen közelünkben siklik el Csipkerózsika, vagy Ariel: "Jaj, de szép!" Odáig vannak a látványtól és lelkesen integetnek a hercegnőknek. Cukik.

Vasárnap délelőtt karácsonyi kézműves foglalkozás gitárzenével, furulyaszóval, hazaugrunk, 3 óra pihenő, délután újabb karácsonyi parti a szomszédban ugrálóvárral, arcfestéssel, sok gyerekkel - nincs is többre szükségük. Pörgős és aktív a hétvége, mint mindig.

Sosincs időm írni: napközben munka ezerrel, délután különórák, 3 gyermek+háztartás együttes tennivalói, hétvégén sosem vagyunk itthon, egyik programból esünk a másikba. Igyekszem még karácsony előtt belezsúfolni a nem létező szabad időmbe egy rövid összefoglalót arról, hol jártunk, mit láttunk szeptember óta...habár erre már most, ahogy leírom kevés esélyt látok.

Mihozzánk ugyanis december 16-án, azaz jövő pénteken érkezik a Jézuska, mert pár nappal később Tokajba indulunk és nem akartam kihagyni az itthoni karácsonyozást...a következő hét négy napjának tennivalóinak listája pedig elég hosszú - karácsony előtti végső hajrá.

Rövid képes összefoglaló a tegnapi napról - falfestés szomszédokkal, barátokkal.

Munkánkból adódóan minden helyi programról első kézből értesülünk (főleg, ha mi szervezzük), így naptárunk meglehetősen kaotikus hatást nyújt a rengeteg bejegyzéssel.

Közös adventi koszorú készítésen vettünk részt két héttel ezelőtt a szomszéd iskolában - ha a gyerekek megunták a pepecselést, elvonultak egy félreeső sarokba játszani, míg a szülők befejezték a koszorúkat.
Mikor elkészültünk, lányaim nem győztek beugrálni a villanó vakuk elé, mindenkinek büszkén mutogatták alkotásunkat. :-)

Mikor először hallottuk Hangától azt a mondatot: "Éhes vagyok!", megrökönyödve pillantottunk rá férjemmel...mikor elhaló hangon azt motyogta, "Álmos vagyok!, tovább nőtt döbbenetünk. A mi házunk tájékán ilyen még el nem hangzott az "első eresztés" szájából. Az étellel mindig kergetni kellett őket, aludni sosem akartak. Ez a mai napig így is maradt.

Bugink imád enni, olyan élvezettel teszi, hogy az ember megkívánja a szájából a falatot. Korán fekszik...és legnagyobb bánatomra korán is kel. Testvéreivel tökéletesen beosztják szüleik idejét. Ajsa és Csenge 11-ig kuruttyol az ágyában szuszogó Hangánk tőszomszédságában, Bugi reggel bepótolja az esti lemaradást és minden hétvégén 7-kor felkukorékolja kis családját.

Halottak napja alkalmából elkéredzkedtem lányaimtól (na és persze férjemtől) 2 napra. Az utolsó napokban 10 percenként kellett újra és újra lebeszélnem elmenetelemet, mivel Ajsa csak nehezen ment bele elutazásomba. 
Az elindulás pillanata: gyorsan összeütöttem még egy paradicsomlevest, bedobtam őket a kádba, megyek be hozzájuk a fürdőszobába búcsúzni. Ajsa és Csenge nagyvonalúan bólint, mehetek, Hanga lényegretörően csak ennyit kérdez: "Akkor a levest apa fejezi be?"
Megnyugtatom: "A leves már kész." Csak hogy tudjam, hol állok a fontossági sorrendben...

Férjem hozza ma hazafelé mindhárom csemetét, fáradtan megjegyzi: "Na lányok, menjünk most már aludni, nagyon álmos vagyok!"
Hangám riadtan ránéz: "De előtte eszünk, ugye?" Megzabálom.